Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
202.77 KB
2008-09-29 08:21:39
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
62
244
A közgyűlési jegyzőkönyvek és mellékleteik 1990 novemberétől kezdve papírformátumban elérhetőek a Halis István Városi Könyvtárban, a helyismereti részlegen.


JEGYZŐKÖNYV


Készült Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyűlése 2008. szeptember 17-én (Szerda) 18.00 órakor tartott közmeghallgatásról.


Az ülés helye: Medgyaszay Ház
Nagykanizsa, Sugár u. 5.

Jelen vannak: Balogh László, Bene Csaba, Bicsák Miklós, Bogár Ferenc, Böröcz Zoltán, Cseresnyés Péter, Cserti Tibor, Dr. Fodor Csaba, Gyalókai Zoltán Bálint, Halász Gyula, Horváth István, Jerausek István, Karádi Ferenc Gyula, Dr. Károlyi Attila József, Dr. Kolonics Bálint, Marton István, Papp Ferenc, Papp Nándor, Polai József, Röst János, Szőlősi Márta Piroska, Tóth Nándor képviselők

Tanácskozási joggal megjelentek: Dr. Tuboly Marianna, Dr. Gyergyák Krisztina aljegyző, Bakonyi Tamás osztályvezető, Beznicza Miklós osztályvezető, Deák Tamás osztályvezető, Maronicsné Borka Beáta osztályvezető, Dr. Nemesné Dr. Nagy Gabriella osztályvezető, Somogyi Ottó osztályvezető, Junger Mónika osztályvezető-helyettes, Szmodics Józsefné osztályvezető, Tárnok Ferenc osztályvezető, Deák-Varga Dénes városi főépítész, Kámán László intézményvezető, Gáspár András ügyvezető, Fenyves Jenő, az Nagykanizsai Ipari Park és Logisztikai Központ Kft. képviselője, Dr. Molnár József rendőrkapitány, Pölöskei János



Marton István: Tisztelettel köszöntöm a mai közmeghallgatáson megjelent polgárait városunknak, és üdvözlöm a testület jelen lévő tagjait is. A mai közmeghallgatásnak értelemszerűen egyetlenegy napirendi pontja lesz, a közmeghallgatás. Kérem a Tisztelt Testületet, hogy aki el tudja fogadni ezt az egyetlen napirendi pontot, az kérem, nyomja meg az igen gombot.


A közgyűlés 20 igen (egyhangú) szavazattal a javaslatot elfogadja és a következő napirendi pontot tárgyalja:


Napirendi pont:

1. Közmeghallgatás


Marton István: Írásban kilencen jelentkeztek. A jelentkezés sorrendjében először Kiss János úrnak adom meg a szót, aki az Európai Sporthagyomány-őrző Egyesület, a Dr. Mező Ferenc Baráti Kör olimpiai elnöke. Felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy 5 perc után kénytelen vagyok elvonni a szót mindenkitől.

Kiss János (Európai Sporthagyomány-őrző Egyesület, Dr. Mező Ferenc Baráti Kör): A múltkor véletlenül néztem a közgyűlést, és Balogh elnök úr egy olyan mondatot olvasott fel, hogy Nagykanizsán a sporttörténet-kutatás nagyon elmaradott helyzetben van, illetve le vagyunk maradva. Valamilyen ilyen mondat volt. Hát, sajnos, aki ezeket megfogalmazta, ezt a mondatot, az nincs tisztában a helyzettel. Nem hogy Magyarországon, de Közép-Európában a legjobb helyzetben Nagykanizsa van ezen a téren. A Károlyi úr utána mondott egy mondatot, hogy hiszen Dr. Mező Ferenc 1939-ben olimpiai bajnok lett. Hát sajnos ugye nem volt senki, aki helyesbített volna, mert még az általános iskolások is tudják, hogy ’39-ben nincs olimpia, mert négyévenként van olimpiai, és szökőévben ráadásul néggyel osztható. Ez egyik se jó 39-re. Tehát 1928-ban Amszterdamban volt olimpiai Dr. Mező Ferenc, aki a leghíresebb Nagykanizsához kötődő személy. Sajnos az a gond, hogy valószínűleg itt a közgyűlésben se nagyon tudják, ugyanis minden országban megjelennek az olimpiai bajnokokról a könyvek, Dél-Amerikától kezdve mindenhol benne van, hogy Dr. Mező Ferenc olimpiai bajnok volt 1928-ban Amszterdamban. Ráadásul ugye NOB tagja is volt ’48-tól ’61-ig, hadd ne soroljam, mert rövid az idő. A jómagunknak, a Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Körnek 10 könyvünk jelent meg, mind a 10 az én közreműködésemmel. Az Európai Sporthagyomány-őrző Egyesületnek 36 könyve jelent meg eddig. „Kanizsai Olimpikonok” először az országban jelent meg. Azóta is körülbelül három vagy négy városban jelent meg ehhez hasonló. A másik szintén az enyém, „Keszthelyi Olimpikonok”, Dr. Iglódy Endre barátommal, keszthelyi ügyvéddel. Tehát se debreceni olimpikonok, se nyíregyházi olimpikonok, senki, nincs, maximum 3-4-5 városban van ilyen könyv. Utána először Magyarországon a „Zala megyei Olimpikonok” jelent meg, szintén tőlünk. Azóta sincs, 3-4 megyében van, tehát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, Hajdú-Bihar megyei, Szolnok megyei olimpikonok nincsen, ilyen könyv. Akkor a Tolna megyeit is én írtam, tehát egy másik megyeit itt, kanizsai kötődésű ember írta. Ezután 10 könyvünk megjelent. Az „Olimpiák hősei”, az olyan, a világon egyedülálló, először, mindenkinek adtam egy példányt, először dolgozza fel az olimpiák hőseit, 28 olimpiai sportágat. Ezeknek a könyveknek olyan nagy sikere van, hogy már csak egy-két példány van belőle. Dél-Amerikától kezdve mindenhova kerültek belőle. Most csak ez az „Olimpiák hősei”, kint voltam a pekingi olimpián, vittem magammal 20 darabot, azt gondoltam, hogy kár, két nap alatt elfogyott. Tizet vitt csak, mert nem csak három olimpiai bajnoki címet nyertünk, több magyar származású olimpiai bajnok volt ott, Francia Zsuzsanna például USA színekben, nyolcasban lett olimpiai bajnok. Az édesanyja is ott volt, aki Philadelphia-ban egyetemi tanár. Ő maga tizet elvitt az USA-ba a magyaroknak. Tehát ezt a mondatot valahogy át kellene gondolni, vagy aki, az lesz a kérdésem, valami, azt mondták, hogy esetleg kérdést fel kell tenni, hogy ki írta le vagy kinek a gondolata volt, hogy ezt a mondatot leírjuk? Sokáig sorolhatnám, mivel 5 perc van, rátérek a pályázatokra. Talán a pályázatoknál is azt be kellene vezetni, mint ami NCA-nál van, és itt már az egyik pályázat már teljesen NCA pályázati adatlap, hogy minimum 3 év után kellene adni támogatást. Ne forduljon elő, mint például itt most direkt, mert sokan megállítottak az utcán, meg telefonáltak is, hogy megalakult egy futóklub, és abban az évben egyből kapott 1 millió Ft-os támogatást. Hát a Dr. Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör már 10 éve működik, és még semmilyen támogatást nem kapott. Tehát saját pénzünkön elmentünk ide-oda, hadd ne soroljam, Budapesttől, stb. Hát legalább ők is egy 3-4-5 évig legalább futkoznának a saját pénzükön, és utána kapnának támogatást. Nekem ez a véleményem, és sok embernek ez a véleménye. Most csak a támogatásokról – beadtunk olyan könyvet, hogy kiadunk, benne lesz Nagykanizsa sporttörténete, ráadásul Papp Nándor összeállításában, önkormányzati képviselő, Nagykanizsa sakk-sporttörténete, a testvérváros Kovászna sporttörténete, Közép-Európában egyedülálló módon Lendva sporttörténete, Felvidékből sporttörténet, stb., tehát a környező magyarlakta települések sporttörténete benne van. Természetesen elutasították, nem volt támogatás itt Kanizsán. Következőben be se adtuk. Beadtuk országos szinten, ahol hírünk van, ugye személyesen nem biztos, hogy ismernek bennünket, országos szinten érdekes módon támogatták. Tehát érdekelte őket a Nagykanizsa sporttörténete, Nagykanizsa sakktörténete, Kovászna története, és kiadtuk ebben a könyvben. Köszönöm. Tulajdonképpen azt szeretném kérdezni, ha lehet, hogy lesz-e változás a pályázatok ezutáni elbírálásában? Köszönöm szépen.

Marton István: Kiss úr, én nagyon örülök annak, hogy ha már tőlünk nem kaptak támogatást, legalább országos támogatást kaptak. Én úgy gondolom, hogy az Önök 10 éve folyó tevékenysége tiszteletet érdemel. Meg fogom nézetni, hogy a jövő évi sporttámogatásoknál esetleg valamit Önöknek is lehetne, illetve kellene juttatni. De ezt a pénzt a szakbizottság osztja. Ferincz Jenő úrnak adom meg a szót.

Ferincz Jenő (Nk., Teleki u. 58.): Két témakörben jeleztem előzetesen a hozzászólásomat, bár úgy írták, hogy három, de ez valójában kettő, törvényességi szempontból van mind a két témakör felvetve. Mivel két témakört vetek fel, azért én úgy gondolom, úgy lenne jogos, hogy mind a kettőre 5 perc, tehát összesen 10 perc ez.

Marton István: Nem, ez összesen 5 perc, Jenő.

Ferincz Jenő: Polgármester úr, előzetesen nem hangsúlyozta ki, hogy személyre szólóan van az 5 perc …..

Marton István: Személyre szólóan. Akkor kihangsúlyozom utólagosan.

Ferincz Jenő: Utólag már nem érvényes, ezt előre kellett volna mondani. Már csak azért is, mert semmilyen törvény nem írja elő, hogy 5 percnek kell lenni.
Marton István: Ferincz úr! Ne lopja a saját idejét, mert most ezt teszi. A megjelenteknek ez személyre szóló. Valaki idejönne 50 kérdéssel, 50-szer 5 perc ugye? Ne viccelődjünk!

Ferincz Jenő: Én csak kettőt jelöltem meg.

Marton István: Jó, tehát Önnek még van 4 perc 20 másodperce.

Ferincz Jenő: Hogy oda ne rohanjak. Az egyik kérdés továbbra is az, amit tavaly felvetettem, a vízdíj. Ugye Polgármester Úr tavaly azt mondta, hogy van másik alkotmánybírósági határozat is, amelyik megcáfolja azt, amit én már tavaly említettem, mely szerint Iszkaszentgyörgy vonatkozásában azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy a vízdíjnál a rendelkezésre állási díj vagy alapdíj, vagy akárminek nevezzük, az törvénysértő. Nos, én előkerestem ezt a többi, egyéb alkotmánybírósági határozatokat, mert több is van, amelyik ezt az alapdíjat megemlíti, és azt kell mondanom, hogy csalódást kell okoznom Polgármester Úrnak, ugyanis ez a többi, bár az alapdíjról szól, nem ezt a témakört érinti. Ugye az Alkotmánybíróságnak már kétségtelen, széles hatásköre van döntési joga tekintetében, azért egy szempontból erősen korlátozva van, az indítványozó által megjelölt keretben dönthet. Nos a többi olyan határozata, amelyikben a víz alapdíjról rendelkezik, abban egyiknél se a víz alapdíj tényét vitatták, hanem egyiknél az alapdíj összetevőit, tehát milyen összegekből áll az alapdíj, vagy hogyan számolják ki. A másiknál azt vitatta egy indítványozó, hogy beleszámolták a fogyasztási díjba, a harmadiknál meg azt vitatták, hogy nem számolták bele. Tehát egyiknél se magáról az alapdíj tényéről, mint jogintézményről döntött. Tehát így marad egyedül az iszkaszentgyörgyi, amely viszont konkrétan erről rendelkezik. Na most ennek vonatkozásában meg kell ismételnem azt, amit tavaly is már elmondtam, de úgy látszik, süket fülekre talált, függetlenül attól, hogy ez mennyire igazságos, nem igazságos, függetlenül attól, hogy ez mennyire van arányban a fogyasztással, vagy nincs arányban, akkor is törvénysértő a következő miatt. Az ármegállapításról szóló törvény világosan rendelkezik arról, hogy amikor az önkormányzat árhatósági jogkörben jár el, akkor csak a törvény keretei között járhat el. Most az árhatósági törvény, tehát pontosabban az ármegállapításról szóló törvény az önkormányzatoknak világosan és egyértelmű rendelkezést adott a felhatalmazás tekintetében. A víz- és csatornadíjak vonatkozásában kizárólag – ismétlem –, kizárólag a fogyasztási díj megállapítására adott felhatalmazást, egyéb más díj vonatkozásában nincs törvényi felhatalmazása az önkormányzatnak. Innentől kezdve teljesen mindegy – ismétlem – az, hogy most igazságos, nem igazságos, arányos a fogyasztással, nem arányos, mivel az ármegállapításról szóló törvénnyel ellentétes, ezért Nagykanizsán a víz alapdíj is törvénysértő. Szeretném emlékeztetni Polgármester Urat is, meg az egész közgyűlést, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának 44/A. § (2) bekezdése mondja ki azt, hogy az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Ebben az esetben viszont egyértelműen ellentétes, tehát törvénysértő. Innentől kezdve – már tavaly elmondtam, de akkor megismétlem – felszólítom a közgyűlést, hogy tessék ezt a rendeletet ebben a tekintetben megsemmisíteni, illetve ebben a pontban. Nincs törvényes jogalapja annak, hogy Nagykanizsán, egyébként meg máshol sem, hogy ilyen víz- és csatornadíj tekintetében rendelkezésre állási díjat számoljanak fel. Teljes mindegy egyébként, hogy ebben kinek mi az igazságérzete, mi a véleménye, egy dolog a mérvadó, a törvény, és a törvény alapján ezt nem lehet. A másik kérdés: mindannyian tudják itt, hogy népszavazást kezdeményeztem helyi szinten a szobortologatások ügyében. És nem a témára akarok rámenni, hanem ezzel kapcsolatban a helyi rendelet vonatkozásában akarok néhány észrevételt tenni. Az a helyzet, hogy a helyi rendelet több szempontból is számomra sérelmes, törvényességi szempontból is. Ugye a helyi népszavazásról szóló törvény azt mondja ki, hogy helyi népszavazás esetében az aláírások száma minimum a település választópolgárainak száma minimum 10 %, maximum 25 %. Tehát egy tól-ig határt adott a törvény. Bár én önmagában már azt is sérelmezem, hogy az országos népszavazáshoz viszonyítva miért minimum 10 % itt az alsó határ, mikor országos népszavazásnál 2 %, de azt sem értem, hogy helyi rendeletben az önkormányzat miért a plafont határozta meg, a 25 %-ot, miért nem a 10 %-ot. Mitől félnek, hogy itt miért nem lehet akkor a választópolgárokat megkérdezni? És főleg a jobboldaltól kérdezem, amelyik ugye most többségben van. Országos szinten most általában mostanában igen sokszor hallom, Szijjártó úrtól is, Orbán Viktor úrtól is, hogy hallgassuk meg a népet, kérdezzük meg a népet, a nép szava Isten szava, és valahogy ez helyi szinten, főleg, amikor a FIDESZ van helyi szinten többségben, akkor ez valahogy nem akar realizálódni. Szeretném megtudni, hogy miért nem. Helyi szinten miért nem biztosítják azt, hogy a választópolgárok véleményt nyilváníthassanak? Ugyanis olyan szabályozást alkotnak, amelyik irreális, amely gyakorlatilag betarthatatlan. És másik fele ennek a kérdésnek, ugye országos népszavazásnál, talán sokan emlékeznek rá, amikor a FIDESZ az egyik kérdésénél a hitelesítést követően 4 hónapig nem gyűjtött aláírást, majd a 4 hónap után ismételten benyújtotta a kérdéseit, és ismét hitelesítették, tehát nem volt akadálya annak, hogy mikor letelik az aláírásra szánt idő, akkor ismét kezdeményezzék előre. Itt Nagykanizsán a helyi rendelet viszont egy évig kizárja azt, hogyha valaki kezdeményez egy népszavazást és bármilyen tekintetben sikertelen, vagy ki se írják, akkor abban a tekintetben vagy abban a kérdésben egy évig nem lehet újra népszavazást tartani. Szeretném megtudni, hogy miért. Sem az Alkotmány, se a helyi népszavazásról szóló törvény, se pedig a választási törvény nem ír elő semmiféle olyan feltételt, korlátozást, szabályozást, vagy előírást, ami alapján a helyi rendeletbe ilyen korlátozást, szabályozást kellett volna bevezetni.

Marton István: Ferincz úrtól el kell vennem a szót. 25 %-kal túllépte az időt. Köszönöm.

Ferincz Jenő: És akkor most mi történt?

Marton István: Elvettem a szót. Semmi más nem történt. Egyébként a Tisztelt Testület nem érzi törvénysértőnek a saját rendeletét. Akinek ez törvénysértőnek tűnik, az … tegye meg …

Ferincz Jenő: Polgármester úr, huszadrangú kérdés, hogy mit éreznek. Érezni nem itt kell, attól még ez törvénysértő.

Marton István: Öntől elvettem a szót. Tehát az tegye meg a megfelelő ….

Ferincz Jenő: Én meg nem adtam vissza.

Marton István: Nincs visszaadási joga. Ön itt drasztikus szereptévesztésben van.

Ferincz Jenő: Egy pillanat, tisztázzunk valamit. Közmeghallgatáson az állampolgárnak van joga. Itt az állampolgár az elsődleges.

Marton István: Így van. 5 percig nyugodtan beszélhet az állampolgár.

Ferincz Jenő: És ezt ki határozta meg, hogy 5 percig.

Marton István: A testület nem érzi törvénytelennek a vízdíj rendeletét.

Ferincz Jenő: Még egyszer mondom, ez nem érzés kérdése, ez törvényességi kérdés.

Marton István: Akkor tegye meg a szükséges, Ön által szükségesnek ítélt jogi lépéseket. Ez az egyik. A másik, hogy Ön azt mondja, hogy nem érti. Hát az, hogy Ön valamit nem ért, az még nem meríti ki a törvénytelenség fogalmát.

Ferincz Jenő: Nem, azt nem értem, hogy miért lépik túl a törvényesség kereteit és határait. Azt nem értem. Ugyanis megismétlem azt, amit tavaly mondtam, az esküjükben arra tettek esküt, hogy az Alkotmányt és a törvényeket megtartják.

Marton István: Ferincz Úr! Öntől el lett véve a szó, Ön írásban egyébként meg fogja kapni a válaszokat.

Ferincz Jenő: Mint tavaly is, hogy kaptam egy semmitmondó üres választ.

Marton István: De az, hogy Ön nem érti, hogy valami miért a törvényi plafon, azon én nem tudok segíteni. Nem tudok. De azt hiszem, a Tisztelt Testület se.

Ferincz Jenő: Dehogynem. Miért nem a törvényi minimumot szabályozták? Miért nem 10 %-ban határozták? Tehát amit a törvény legalacsonyabb szintet írt elő, miért nem azt határozták meg? Miért kellett felmenni a 25 %-ra?

Marton István: Ferincz úr, ez mikor lett meghatározva?

Ferincz Jenő: Teljesen mindegy. A mostani közgyűlés ugyanúgy törvényesen eljárhatott volna.

Marton István: Én azt kérdeztem Öntől, hogy mikor lett ez meghatározva?

Ferincz Jenő: Nincs jelentősége. Most ez a közgyűlés módosíthatta volna.

Marton István: Ez 2001-ben lett meghatározva. Ez a közgyűlés nem tartja törvénytelennek, és ezért meghagyta.

Ferincz Jenő: Most Polgármester Úr, országos szinten rendszeresen azt szokták mondani, hogy ne mutogassunk visszafelé, akkor most miért kell visszafelé mutogatni?

Marton István: Nem mutogatunk.

Ferincz Jenő: Dehogynem. Hivatkozik 2002-re.

Marton István: Én azt mondom Önnek, hogy ez egy időtálló rendelete az önkormányzatnak. 7-8 éve él. Erről ennyit.

Ferincz Jenő: Attól még minden lehetőség meg lett volna rá, hogy módosítsák.

Marton István: Öntől el….

Fericz Jenő: Most valahogy nagyon nem akarták. Egyébként X, Y, Z-től jobboldalról kaptam egy üzenetet, egy levelet, egy értesítést …

Marton István: Ferincz Úr! Legyen szíves, távozzon a mikrofontól. Öntől el lett véve a szó. Egyébként írásban megkapja mindkét kérdésére a választ, ami Önt nyilvánvalóan nem fogja kielégíteni.

Ferincz Jenő: Hát persze, mert úgy gondolom, olyan lesz, mint tavaly, hogy egy légüres választ kaptam tartalom, meg értelem, meg érdem nélkül.

Marton István: Elmondtam Önnek, hogy ha Ön valamit törvénytelennek ítél, akkor forduljon az illetékes bírósághoz. Aztán majd meglátjuk, hogy kinek a javára ítél.

Ferincz Jenő: Polgármester Úr! Legalább ne mondjon ilyen butaságot, ugyanis ha a rendelet törvénysértő, akkor azzal nem lehet bírósághoz fordulni.

Marton István: Ferincz Úr! Ön távozzon el a mikrofontól, másnak kell ott a hely. Ön rendkívül sok időt elvett.

Ferincz Jenő: Rendkívül keveset adtak.

Marton István: Erdős Ferenc úrnak adom meg a szót, aki szintén bejelentkezett.

Erdős Ferenc: Erdős Ferenc vagyok, nagykanizsai lakos, a Nagykanizsai Városszépítő Egyesület vezetőségének tagja, és a hozzászólásom apropója és nyilván Nagykanizsával összefüggésben a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. által a Miklósfára tervezett tehenészeti telep bővítésével összefüggésben szeretném elmondani mondókámat, amelyet kvázi néhány általánosságban megfogalmazott észrevételre, egy kérdésre, és egy kérésre tagoltam, bontottam, és ezeket szeretném Önökkel megosztani. Nem igazán hiszek abban, hogy az általam elmondottak a következőkben bármilyen hatással is lesznek majd a dolog menetelére, de kvázi pusztán önbecsülésből úgy gondoltam, hogy el fogom mondani ezeket a szavakat, mert az eddigi tevékenység, annak eredménye, úgy érzem, hogy a világon semmit nem mozdított el a dolgokon, és semmi nem történt másként, mintha mi semmit nem tettünk volna. Úgy gondolom, úgy érzem, hogy ennek a városnak is, mint valamennyi városnak a testülete, amely arra hivatott, hogy egy olyan környezetet, egy olyan közeget teremtsen a város polgárai számára, amely minden tekintetben élhető, elfogadható, és a számukra egy kellemes, egy jó és minden tekintetben, jogilag is, emberileg is megfelelő környezetet biztosítanak, ez a funkció, ez jelenleg, legalábbis az én olvasatomban, az én szememmel látva nem valósul meg, és ez a testület, ez az önkormányzat ennek a – lehet, hogy csak általam megfogalmazott – kívánalomnak, de kvázi, és sajnálatos módon nem felel meg, nem sikerült ebben a témakörben legalábbis olyan környezetet és olyan helyzetet teremteni, amely elfogadható volna. Sikerült viszont – és én ezt így érzem – egy olyan környezetet teremteni, amely velem, mint miklósfai állampolgárral, és mint a többi miklósfai lakostársammal, állampolgár-társammal szemben, legalábbis jó néhányunk megítélése ez, egy, a mi érdekeinkkel kvázi, ha nem is szembemenő, de azokat messzemenően figyelembe nem vevő közegnek ad teret, és azoknak a személyeknek, annak az anyagi és személyi tőkének enged mozgásteret, amely a mi életünket igazából nem segíteni fogja azzal, amit ennek a beruházásnak a következményeként majd nekünk elviselni kell. Bizalmatlannak tűnök a beruházóval szemben a mondataimban – nem ok nélkül. A dologban történt eddig két nyilvános testületi ülés, történt két olyan fórum, ahol meghallgatta a falunak oda eljövő lakossága a Mezőgazdasági Zrt. munkatársait, meghallgatta a Városszépítő Egyesületet képviselő kollégánkat, és ennek az eredményeként eljutottunk egy olyan szituációba, ahol gyakorlatilag szentesítették és jóváhagyólag bólintottak azokra az óhajokra, azokra a kérésekre, amelyeket a Zrt. megfogalmazott az önkormányzat irányába a tekintetben, hogy módosítani kívánják a jelenleg hatályos állattartási rendeletet. Én pillanatnyilag erről beszélek, mert a másik rendelet módosítása ismereteim szerint még folyamatban van. Bizalmatlan vagyok azért, mert ezeken a fórumokon a Zrt. munkatársai által elmondott vagy leírt valamennyi szám tulajdonképpen olyan széles spektrumban változott, hogy szinte nagyságrendileg. Minden lényeges elem, minden lényeges számadata nagyon nagy különbségekkel jelent meg, és tulajdonképpen nem más jött le – az én számomra mindenképpen –, mint egy operáció a dolgokkal, egy egyfajta reakció azokra a felvetésekre, azokra az általunk bizonyított tényekre, amelyek elhangzottak ezeken a fórumokon. És csupán, hogy egy picit színesítsük ezt a dolgot, el kell, hogy mondjam Önöknek, hogy az egyik fórumon a Zrt. munkatársa, midőn szembesült azokkal a dolgokkal, amelyeket nagyon jó indulattal is csak csúsztatásnak tudok nevezni, azonnal megfenyegette a kollégánkat azzal, hogy fel fogja jelenteni. Én úgy érzem, hogy a demokrácia, az innentől ezek között a falak között egy írott malaszt, és nem igazán érezni ennek, nem igazán tapintható ennek a konkrét és gyakorlatilag a mi számunkra, polgárok számára is tapintható, érezhető megvalósulása. Általánosságban elmondani kívánt dolgaim nagyjából ezek voltak. Aggodalmam van. Leginkább azért van aggodalmam, mert amennyiben ez a beruházás a pillanatnyi tervek szerint jelen állapotában megvalósul, abban az esetben olyan visszafordíthatatlan dolgok fognak történni, amelyekért bennünket a gyerekeink is számon kérnek. Én tudom, hogy ezek a döntések testületileg születnek, tudom, hogy ezek a döntések a testületi döntés okán a személyi felelősséget teljesen árnyékban hagyják, amit én egyébiránt nagyon súlyosnak és hibásnak tartok, de talán éppen ezért kérem a testületi tagokat, kérem a Polgármester Urat, hogy a további döntéseiket, amely döntéseknek erre a dologra befolyása van, azokat legyenek kedvesek egy valódi felelősség birtokában, egy valós felelősséget feltételezhetően meghozni. Nagyon röviden még néhány konkrét dolog. Végignéztem – mert sajnos a második nyílt testületi ülésre nem tudtam eljönni – a testületi ülést, és megdöbbenéssel tapasztaltam ott bizonyos dolgokat. Megdöbbenéssel tapasztaltam a szavazásnak a módját, amely, én úgy gondolom, hogy igazából a Mókus őrsnél is nevetséges volna. Néztem, hogy azok a szakmai kérdések, amelyek szakemberek felelősséggel, szakmaisággal előkészítettek, kvázi és nevezetesen ennek a súlyponti távolságmérésnek a témájára gondolok, milyen támogatást kaptak még azoktól a jogász képzettségű és jogász munkájú emberektől is, akik a testületben itt ülnek. Megdöbbentő volt a számomra, idegborzoló, és különösen további gondolatokat ébresztő. Elhangzott itt egy bizonyos Kovács Ferenc úr részéről, akit a beruházó kért meg szakvélemény megfogalmazására, hogy a Levegő Munkacsoport bizonyos értelemben véleményt, hozzájárulást és a szakhatósági engedély megadásához egy hátteret nyújtott a számukra. Kérdezném én itt most Karádi Ferenc képviselő urat, a miklósfai városrészünk képviselőjét, hogy a Levegő Munkacsoport valóban írt-e efféle vagy akármilyenféle levelet, és ha igen, akkor annak mi a tartalma? Azt legyen kedves velem, velünk, illetve a dolog érdekében valamennyiünkkel megosztani.

Marton István: Erdős úr, Ön mintegy 50 %-kal lépte túl a rendelkezésére álló időt, úgyhogy most a szót meg kell, hogy vonjam, de kérdezem Karádi urat, hogy tud-e erre, amit Ön felvetett, válaszolni. Annyit azért az Ön bemutatkozásával kapcsolatban én pontosítanék, hogy Ön úgy mutatkozott be, mint a Nagykanizsai Városszépítő Egyesület képviselője – Ön a Miklósfai Szépítő Egyesület képviselője. A Nagykanizsai Városszépítő, már látom, Cserti úr, mint a Nagykanizsai Városszépítő Egyesület elnöke élénken bólogat. Városépítő és Védő Egyesület, igen. Azt is pontosítanom kell, hogy az új állattartási rendelet, az hatályban van már, ami, én úgy gondolom, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon elve tökéletesen tükrözi, és hát azt meg vissza kell utasítanom a testület nevében, hogy itt a Mókus őrs szintjén hangzanak el hasonlatok.

Erdős Ferenc: Minden bizonnyal megragadta a lényeget Polgármester Úr, amikor arról beszélt, hogy a Városszépítőnek mi a szabatos megfogalmazása. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Röst János (Ügyrendi): Ügyrendi javaslatom az lenne, hogy az időmérő táblát be kellene forgatni úgy, hogy a hozzászóló lássa, mert így nincsen kontrollja gyakorlatilag arra vonatkozóan, hogy hány percnél tart. És arra kérném Polgármester Urat, hogy mielőtt megvonja a szót vagy felkéri rá, akkor előtte jelezze Neki az idő múlását.

Marton István: Hát köszönöm, de úgy gondolom Röst úr, hogy felnőtt emberek tudják, hogy az 5 perc mikor 5 perc, és azt is tudják, hogy egy-két mondattal túl lehet ezt lépni, ebből nem csinálunk ügyet, csak több perccel nem illik túllépni. Hát én meg úgy gondolom, hogy a testületnek is látni kell. De esetleg én szóvá tehetem, amikor eltelik négy perc, hogy egy perce van, és akkor nem kell befordítani a táblát.

Karádi Ferenc Gyula: Erdős úr kérdésére válaszolva, aki a Közművelődési és Városszépítő Egyesület tagja, tehát nincs Miklósfa, Közművelődési és Városszépítő Egyesület a hivatalos neve ennek az egyesületnek. Tehát az Erdős úr kérdésére válaszolva, valóban igaz, hogy kaptam egy levelet a Levegő Munkacsoporttól. Ennek a tartalmát most felolvasom, így szól: „Tisztelt Karádi Ferenc úr! Az ügynek utánanéztem az iktatórendszerünkben, és megkérdeztem a kollégákat, a Levegő Munkacsoport soha nem adta áldását a beruházásra, sőt nem is tudtunk róla. Úgy gondoljuk, hogy önkormányzat el akarja kerülni a pereskedést a lakosokkal, amely igen rossz színt vetne a demokráciába vetett hitre, és a képviselőtestületre is jobb, ha nem engedik a beruházást. Sokkal szerencsésebb lenne egy új helyszínt keresni. Magam többek között állattenyésztő és állategészségügyi technikus végzettséggel is rendelkezem, és tisztában vagyok egy ilyen mértékű telep bűzkibocsátásával. Úgy gondolom, hogy a telep jelen tervek szerinti megvalósítása hosszú távon garantálná a 21/2001. Kormányrendelet bűzkibocsátásra vonatkozó passzusainak megsértését. Állandó pereskedés és huzavona forrása lenne, amely kitartó lakosság esetén komoly érvágást okozhat az önkormányzatnak, a környezetvédelmi hatóságnak, a beruházónak – itt a telep elbontására utal –, a Magyar Államnak az uniós támogatás visszafizetése kapcsán. Reméljük, bölcs döntés születik, és sikerül olyan helyszínt találni, akár Nagykanizsa közelében, más településen, ami minden félnek hasznot hoz, és megelégedettségére válik. Megjegyzem, hogy a Levegő Munkacsoporthoz gyakran érkeznek lakossági panaszok állattartó telepek bűzkibocsátásával kapcsolatban az ország minden tájáról. Tehát a kérdést nem érdemes félvállról venni. Tisztelettel: Lenkei Péter környezetvédelmi tanácsadó” Még annyit hozzátennék, hogy utána Lenkei Péter úr felhívott engem telefonon is, miután ezt a levelet elküldte, és közölte velem, hogy minden fórumon kivétel nélkül felhasználhatom ezt a levelet, és nyilvánosságra hozhatom a tartalmát, és örül neki, ha szerepet vállalhatnak ennek az ügynek a tisztázásában. A levél tartalma ennyi. Figyelmeztet bennünket arra, ami meg van fogalmazva. Én mindenkit arra kérek, hogy ezek után bármilyen intézkedés és határozatot hozunk ez ügyben, ennek tudatában tegyük.

Marton István: Most Bilicz úrnak adom meg a szót.

Bilicz Csaba (Nk., Király u. 31/J.): Én a Király u. 31-ben nagyon régóta húzódó problémákra szeretnék választ kapni, illetve arra, hogy mit szándékozik tenni az ott felmerülő problémák megoldására. 2006 őszén ígéretet kaptunk arra, hogy amennyiben megválasztják polgármesternek, akkor a következő tavasszal a belső udvart – és itt kihangsúlyoznám, hogy a belső udvart –, azt rendbe teszik. Erre a közgyűlés 10 millió Ft-ot meg is szavazott, ami később 7 millió Ft-ra módosult. Ugyanakkor nem történt semmi. Többször elhangzott, hogy a probléma megoldása ezzel szemben, már addig jutottunk el, hogy a kisajátítás került szóba. Szeretném megkérdezni, hogy ez kinek az érdeke lenne, a kisajátítás? Hogyha ott út épül, az ott lakók nyugalmát zavarná. Meggyőződésem, hogy az a terület közút üzemeltetésére alkalmatlan, a közel 30 kiskorú közvetlen a lépcsőházból az utcára lépne ki, és véleményem szerint szükségtelen is ezen a területen közutat üzemeltetni. Felvetne egy másik problémát is a kisajátítás, illetve a közút problémája, ugyanis a környéken a parkolás problémája nem megoldott. Tudomásom szerint a mi tulajdonunkban levő 31/11 területen levő 13 db parkoló ugye ezzel az úttal elveszne. Ezen kívül a Király u. 43-45-ben 13 db parkolót váltott meg az építtető annak ellenére, hogy olyan koncepció volt, hogy mindenki a saját területén biztosítsa a parkolást az új építésű házak esetében. Ezen kívül a Király 39-ben további 6 db parkoló veszne el. Ez összesen 38 db parkoló. A belső udvaron, ami jelen pillanatban eléggé kaotikus állapotban van, összesen mintegy 40 db autó fér el, úgyhogy annak egy jó része már a füvön parkol. Ebben a tömbben mintegy olyan 100 cím van. Hogyha beparkol ez a 40 db autó, akik nem ott laknak, akkor gyakorlatilag megtelt a parkoló, és akkor a 100 db ott lakó nem tudja megoldani a parkolási gondjait. A legközelebbi lehetőség erre a Vásárcsarnok mögötti elhagyatott területen van. Szerintem senki nem szeretné olyan körülmények között éjszakára ott hagyni az autóját, ahol időnként rally versenyek vannak és egyéb ilyen dolgok. Fontos lenne leszögezni azt, hogy a belső tömb kialakítása, az nem a Király 31/I., illetve J. lépcsőházak társasházi közössége miatt nem valósul meg, mi is szeretnénk ott, hogyha egy belvároshoz méltó terület lenne, ami által az ingatlanunk értéke jelentősen emelkedne, ellentétben, hogyha út épül, az viszont csökkentené azt elég rendesen. Lenne nekem egy megoldási javaslatom is, ami, a 2008. február 28-ai közgyűlésen megszavazott határozatban foglalt beadványban, tehát jóváhagyott, ezt 7 hónap után ki kellene hirdetni, és megoldódna a mi problémánk. Köszönöm szépen.

Marton István: A kihirdetés kérdéskörét nem értjük, mert az összes határozat ki van hirdetve. Nyilván ez is ki lett hirdetve akkor. Ezen kívül Ön tulajdonképpen két kérdést feszeget, a belső udvart, illetve a száztizenegynehány lakást tartalmazó tömbnek a körbejárhatóságát. Az útügyi szakhatóság soha nem adott olyan szakvéleményt, hogy a körbejárhatóságot meg lehet szüntetni, viszont az a határozat azt tartalmazza, hogy rendezési tervet módosítassunk, amit majd meg kell küldeni a szakhatóságoknak. Én úgy érzem, hogy ez kidobott pénz lesz, és a probléma végső megoldását tolja csak ki. A másik pedig az udvar rendbetétele – hát, ha figyelte az előző nyílt napirendi pontot, éppen ott tettek be ennek az ügynek, hiszen, erről szó volt a múltkori közgyűlésen is, amikor az I. féléves beszámolójáról volt szó a költségvetésnek, annak vannak olyan tételei, és ez is olyan tétel, ami a bevételek függvényében indítható. A bevételek nincsenek meg, tehát a dolog nem indítható. Tehát ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ez nem egy embernek a hatásköre, hanem ez egy pozitív testületi döntést igénylő kérdés, és ha ez megvan, akkor a dolog indulhatna, amit én nagyon szeretnék, mert valóban tettem rá ígéretet, hogy rendbe hozzuk.

Bilicz Csaba: Lehet, hogy én értettem rosszul. És akkor a körbejárható út, az előbb-utóbb mindenképpen meglesz Ön szerint?

Marton István: Én nem tudom megmondani. Ez egy hosszadalmas procedúrát indított el, mert nekem most el kell indíttatni a rendezési tervnek a módosítását, amely módosítás azt tartalmazza, hogy nem lesz körbejárható. De az útügyi hatóság eddig még mindig úgy foglalt állást, hogy körbejárhatóságot biztosítani kell. Hát, ha majd meglesz a rendezési terv módosítása, mondjuk jövő tavasszal, nyárelőn, akkor utána jönnek a szakhatósági hozzájárulások. Ha éppen megtagadják, akkor kidobtunk megint egy csomó pénzt, és akkor marad érvényben az, ami van, aminek alapján körbejárhatóságot kellene biztosítani. Ebben az ügyben mást senki nem tud mondani érdemben.

Dr. Kolonics Bálint: Én csak szeretnék derűsebb választ adni a feltett kérdésre. Valóban igaz, amit elmondott, ez a kezdeményezés. A közgyűlésnek van is erre vonatkozó határozata, jómagam is kezdeményeztem képviselői indítványként is, hogy a közgyűlés hozzon ebben érdemi döntést. Van határozat, folyamatban van a rendezési terv módosítás, ami olyan megoldás, amivel rendeződne az ott élő embereknek a problémája. Egyelőre semmilyen más ellentétes döntés nincs, tehát ez a közgyűlési határozat, ezt Polgármester Úr végrehajtja, ez a rendezési terv módosítás, aminek következtében ott rendeződnének a dolgok, van költségvetése a városnak, ami szintén erre forrást biztosít, és reményeim szerint fog is biztosítani. A közgyűlés többséggel ezt a döntést hozta. Lehet, hogy ebben Polgármester Úrral nem értünk egyet, de legyenek nyugodtak az ott lakó emberek, a közgyűlés többsége úgy döntött, hogy ez ilyen módon rendeződni fog.

Marton István: Kolonics Úr! Ez enyhén félrevezető, mert hangsúlyoztam, hogy eddig soha egyszer se adott az útügyi szakhatóság olyan állásfoglalást, hogy a körbejárást meg lehessen akadályozni. Most elkészül ez, ahogy Ön is mondja, ez az új rendezési terv, ami a körbejárhatatlanságot biztosítja, és ezt a szakigazgatási szervek, ebbe beleértve a tűzoltóságtól a rendőrségen át az útügyesekig, mindenki véleményt mond - nem is tudom, egy tucatnyi szerv legalább –, és ennek ismeretében lehet érdemben dönteni. Én ilyen szempontból pesszimista vagyok, én a dolgot pénzkidobásnak érzem. Végre kell hajtanom a döntést, meglátjuk az eredményét. Hogy az időt húzza, az nem kérdéses. Köszönöm Bilicz úr. Ide be van nekem írva, hogy D.J. Fabula a következő hozzászóló vagy kérdező inkább.

D.J. Fabula: Őszintén megmondom, egy picit zavarban vagyok, mert életemben először a szülővárosomban, hát gyakorlatilag a városnak az irányítói előtt lépek fel 2000 fellépés után azt hittem, hogy nem tudok zavarba jönni, de most ez megtörtént, pedig még két héttel ezelőtt Elvis Presley-t konferáltam itt egy filmet, és érdekes, hogy akkor nem voltam lámpalázas, és most Önöknél, őszintén megmondom, egy picit az vagyok. Talán azért is, mert ez most nem egy szórakoztató jellegű rendezvény, hanem ugye közérdekű téma. Nos Hölgyeim és Uraim, hogy szabadjon így kezdenem, én, ha megengedik, ilyen kétlaki, vagy inkább háromlaki helyzetben levő lakosként néhány megjegyzést tennék Nagykanizsa kulturális életével kapcsolatban. A háromlaki azt jelenti, hogy egyrészt Budapesten lakom, másrészt külföldön is van egy ingatlanunk, és harmadrészt pedig Nagykanizsán vannak ingatlanaim. A legtöbb időt mostanában itt töltöm Nagykanizsán. Nos engedjék meg, hogy a számomra legkellemetlenebbel kezdjem. A régi ipartestület, ami itt van lent a sarkon, mindenki jól ismeri, és áldatlan állapotban van, hosszú, hosszú hónapok óta, amikor elsétálok a járdán, azt látom, hogy tele van szeméttel. Tudom, hogy ez nem a városé, ez az ingatlan, azt hiszem, magántulajdon, de talán nem lenne rossz, hogyha valaki lépne abban, hogy akik erre jönnek turisták, vagy akár csak a helybeli lakosok is, ne kelljen, hogy azt lássák, hogy az a régi szép patinás épület egy ilyen méltatlan körülmények között leledzik. Ha arra sétálnak, láthatják, hogy miről beszélek. És még egy ugyanilyen megjegyzésem lenne, a Kiskastély bejárata. Az az épülettömb, az az egész front, utcafronti épület rendkívül rossz állapotban van, olyan, minthogyha ilyen háborús események között lennénk, nincs rendbe hozva az épületnek a külseje, és én úgy gondolom, hogy egy város arculatához, különösen a főtérhez szorosan összetartozik az is, hogy milyen arcot mutat. Én azt hiszem, hogy ez megoldható lehetne, hogy egy ilyen apró kis dolgokkal egy kicsit talán szebbé tenné a belvárost. Ezt azért is tartom fontosnak, mert külföldi ismerőseimmel nemrég sétáltunk egész éjszakán át a városban, és mindenki azt mondja, hogy ez egy nagyon szép, patinás város, amelyik talán jobb sorsra lenne érdemes kulturálisan is, Európai Unió felé fordulva is talán több lehetőség lehetne. Ehhez az kellene, hogy egy picit aktívabb legyen talán a kulturális terület. Én úgy gondolom, itt van ez az épület, például, és a II. kerületben lakom Budapesten, pontosan tudom, hogy egy patinás kerület, hogy egy ilyen régimódi épületékszer, mint a Medgyaszay Ház, a kerületnek a büszkesége lenne. Maga az épület romantikus formája, ez a nagyon szép felújítás talán többre érdemessé tenné, mint ami jelenleg van. Nincsenek a városban, szerintem, lehet, hogy tévedek, nincsenek a városban kellő mennyiségben kulturális események, elsősorban az esti eseményekre gondolok. Ha meg tetszenek gondolni, hogy a városban van 50000 ember, a vonzáskörzetével hozzászámítva lényegesen több, és igazából este, ha szórakozni akarnak menni – a klasszikus szórakozást gondoljuk most át, nem azt mondom, hogy táncolni akarnak, de be akarnak ülni egy klubba, régebben Magyarországon rengeteg klub volt, Budapesten is, ma már valóban kevesebb van, de talán legalább egy klubot Nagykanizsán is érdemes lenne nyitni azért, hogy ha valakinek van kedve tényleg egy biliárdozáshoz, vagy csak akár egy kis beszélgetéshez, akkor a város pénzén, és bocsánat, hogy így fogalmazok, lehet, hogy tévedek, ezek csak ötletek, de talán a város pénzén érdemes lenne nyitni valami klubot. Én úgy gondolom, hogy például egy Kanizsa Klub – már a neve is talán nem rossz – megnyílhatna, vagy ha a városnak nem lenne erre a szűkös keret miatt pénze, akkor talán a vállalkozókat be lehetne vonni, vagy akár minisztériumi támogatáshoz is lehetne jutni, de mindenképpen úgy érzem, hogy érdemes lenne legalább egy olyan helyszínt nyitni Nagykanizsán, ahova bárki bármikor, ha éppen úgy alakul, bemehet, és ott kap valami kulturális programot. Most ez persze egy bonyolultabb, összetetteb kérdés.

Marton István: Még egy perce van.

D.J. Fabula: Én azt hiszem, hogy elmondtam a magamét, tehát nem akarom ezt bővíteni. Tudom, hogy nem túl jelentős, amit elmondtam, de talán ez is számít egy város életében. Tisztelettel megköszönöm a figyelmüket, és az első mondatomat megismétlem, tényleg furcsa, van egy pici lámpalázam 54 évesen, több mint 2000 fellépés után, de ez biztos így jó. Köszönöm szépen, figyelem tovább az eseményeket.

Marton István: Mi is köszönjük az Ön javaslatait. Azt el kell, hogy mondjam, hogy a Kiskastély előtti épülettel kapcsolatban már több önkormányzat is próbált lépéseket tenni, például mi is pályáztunk. A pályázatunk nem nyert, márpedig ezt önerőből, akkora nagy épületegyüttesről van szó, nem tudjuk felvállalni, hogy felújítsuk. A Medgyaszay Ház, örülök neki, hogy Ön szerint is ékszerdoboz. Amit a biliárdklubbal kapcsolatban mondott, én tudom, hogy most is működik a városban, de azt tudom, hogy korábban működött az IKVAS Klubban évekig, és ez pár évvel ezelőtt szűnt meg onnan. Ez itt a Sugár út elején lévő pince volt. Tehát én azt viszont nem fogadom el, hogy a kanizsai kulturális élet, az nem színes, mert szerintem rendkívül sokrétű, és messze, messze jobb, mint a környező települések jó részéé. Más kérdés, hogy színházunk, illetve hát színtársulatunk nincs, de ezen kívül, azt hiszem, hogy semminemű szégyellnivalónk nincsen Uram.

D.J. Fabula: Én is úgy gondolom – köszönöm a választ.

Marton István: Lengyák úrnak adom meg a szót.

Lengyák István: Amikor ma reggel önként rámruházott munkáimba belefogtam, még nem gondoltam, hogy ma itt a közmeghallgatáson felszólalok, de az események, beszélgetések késztettek arra, valamint civil közösségekben tevékenykedő munkatársaim, hogy ezt megtegyem. Nagykanizsán, mint minden jól működő emberi közösségben, ahogy a költő mondja, nagyon sok olyan ember van, akit minden jó ügy besoroz, a baj magához toboroz. Ezek az emberek nem azok, akik a Kanizsa TV előtt ülve, karba tett kézzel várják, hogy megváltozzon valami városunkban, hanem tenni is akarnak érte. Ezeknek a jó ügyekhez besorozott embereknek köszönhető az, hogy a Civil Kerekasztal el tudta indítani Nagykanizsán a „Szeretem Kanizsát, szeretem a Sétakertet” mozgalmat, és egyrészt nekik, másrészt az önkormányzatnak, a Polgármesteri Hivatal szakembereinek, a Városi Főépítésznek, Főkertésznek, és sok más embernek köszönhető az, hogy ezen a mozgalmon belül már eredményeket is fel tudtunk mutatni. A sétakerti rendezvények mellett most már eljutottunk odáig, hogy az ismét felújított, a Draskovics Kft. segítségével felújított sétakerti millenneumi emlékaput a holnapi napon átadhatjuk újra a városnak. Ám ezek a minden jó ügyhöz betoborzott emberek akkor tudnák még nagyobb lelkesedéssel végezni munkájukat, ha az a jó ügy, amiért kiálltak, az a jó dolog, amit létrehoztak vagy felújítottak, az meg is maradhatna nekik és a városnak. Sajnos azonban a sok jó ember mellett mindig vannak olyanok, akik ezeket az értékeket tönkreteszik. Ezt továbbgondolva jutottunk a Civil Kerekasztalnál arra a gondolatra, hogy talán olyan fajta kezdeményezést, fejlesztést kellene továbbvinni ebben a városban, amely meggátolná, hogy sok ilyen ember legyen. Ezek az emberek ugyanis csak akkor rombolnak, hogyha nem látják őket. Ezért ez a gondolatunk az önkormányzatnak, a városnak nem az idei munkáját érinti, hanem a jövő évi feladataihoz adhat esetleg ötletet, és azért gondoltuk civil társaimmal, hogy ezt már most mondjuk el, mert a jó munkához jó végiggondolás és az előkészítéséhez idő kell. Ez a gondolatunk pedig az, hogyha lehetséges, akkor Nagykanizsa önkormányzata gondolja végig, hogyan lehetne továbbfejleszteni úgy Nagykanizsa térfigyelő rendszerét, hogy az egyre több helyre eljuthasson. Tudjuk azt, hogy egy ilyennek a működtetése, továbbfejlesztése pénzbe kerül. A mai beszélgetésekből kiderült, hogy körülbelül évi 2 millió Ft arra elég lenne, hogy minden esztendőben két-két új helyen jelenhessen meg a térfigyelő kamera, illetve arra is elég lenne, hogy a már meglevő kamerákat karbantartsák és továbbműködtessék. Hogyha ez megtörténne egy kellő mértékig, akkor talán eljuthatnánk oda, hogy a jó szándékú, a jó ügyekhez besorolt kanizsaiak nem végzik hiába munkájukat. Ez lenne a kérésünk. Egyben engedjék meg, hogy az OKISB, a Hevesi Sándor Általános Iskola diákja és a Civil Kerekasztal nevében mindenkit nagy tisztelettel meghívjak holnap 14,30 órakor a Sétakertbe az új kapu felavatásához, illetve a sétakerti tisztasági akcióhoz. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Marton István: Köszönöm Lengyák úr. Horváthné Polai Máriának adom meg a szót.

Horváthné Polai Mária (Nk., Bajcsy-Zsilinszky u. 62/A.): Kérem, hogy segítsenek abban, amit én most elmondok. A kiskanizsaiakat képviselem. Igaz, hogy hivatalosan nem kértek fel, de nagyon sokszor mondják nekem, hogy ez a probléma, az a probléma. Mondom, hogy gyertek el ilyen, olyan fórumokra – majd Te elmondod. Hát akkor fogadjanak most engem a kiskanizsaiak képviseletében. Hogy Kiskanizsa hátrányos helyzetben van, azt minden kiskanizsai nagyon jól tudja. Ez régen is így volt, és ma is így van. Próbálok adatokat is mondani. A város közelsége nagyon sok előnyt jelent nekünk, de nagyon sok hátrányt is. A különválás többször felmerült, nem ok nélkül, legutóbb a kihelyezett önkormányzati ülésen. Nézzük, hogy mit kapott Kiskanizsa. Nem csak kapni akarunk, adni is szeretnénk, de most ez a témánk. Úgy gondolom, hogy kevés tájékoztatást kapunk, lakossági fórum, sajtó, ami a mi ügyünket érintené. Választási ígéretek voltak, ezt adtam a hozzászólásom címének, és hogy mi valósult meg abból. Ígérte a FIDESZ, ígérte a Polgármester Úr, ígérték a képviselőink – orvosi rendelő, ravatalozó. Ez az örök téma, és ami sose valósul meg Kiskanizsán. Megkérdezem, hogy látta-e a Polgármester Úr ezeket, látták-e a Tisztelt Képviselők és a sajtó képviselői? Érdemes lenne megnézni mindegyiket. Az orvosi rendelők nagyon, nagyon rossz állapotban vannak, de a ravatalozó a város szégyene, és a mi fájdalmunk ahányszor temetéskor látjuk. A legkisebb falunak is sokkal szebb, nagyobb ilyen létesítménye van. Ott jut rá pénz, Kiskanizsán soha? A bővítést, hogy legalább a legközelebbi családtagok beférjenek, tudtommal a kiskanizsai vállalkozók csinálták. A választási ciklus félidejénél tartunk, mindkettőre ígéretet kaptunk, sőt arra, hogy az orvosi rendelők 2008. szeptemberére készen lesznek. Egy kapavágás nem történt, még el sem kezdődött az építés. Sok kiskanizsai embertől hallom, hogy a legközelebbi választáson nem mennek el szavazni, olyan elkeseredettek. Ha a szavazatunkra szükség van, akkor kapunk ígéretet, kérünk egy kis megvalósítást is. Szeretnénk, ha nem mindig a legutolsó helyen lennénk. A többi csatolt városrész sokat fejlődött – Palin, Miklósfa. Úgy tudom, hogy az idei költségvetésben is szerepelt a mi orvosi rendelőnk. Sok egyéb kérésünk is lenne, de legalább ez a kettő valósuljon meg. Például utak, kertek vízelvezetése, terek rendbetétele. Szeretjük Kiskanizsát, de egyre jobban elszomorít bennünket a nem szépsége. Befejezésül annyit mondanék, hogy tudom, hogy a város nehéz helyzetben van, én tájékozódom mindenről, tudom, hogy kevés a pénz, de a kevés pénzből is lehetne talán másképp gazdálkodni. Én nagyon szeretném, ha meghallgatták volna, vagy valami eredménye is lenne a hozzászólásomban. Köszönöm szépen.

Marton István: Kérem szépen. Kérdezte, hogy ismerem én ezeknek az objektumoknak a helyzetét. Sajnos a ravatalozó környékén néhány nap alatt kétszer is meg kellett fordulnom, barátokat, neves személyiségeket temettek, és én látom, hogy milyen az a ravatalozó. És hát az orvosi rendelőnél pedig az alapprobléma az, hogy egy jelentős összeg el van különítve a költségvetésünkben, viszont a pályázati pénzek, amik kellettek volna hozzá, hogy a dolog beinduljon, pedig a tervek megvannak, ezek nem jöttek be, úgyhogy a dolog tolódik, de nem azt jelenti, hogy nem valósul meg. Biztos vagyok benn, hogy a ciklus végére az orvosi rendelő megvalósul. Sajnos nem minden ígéretet lehet másodperc pontossággal betartani, de higgyék el nekem, hogy éppen az Önök képviselői, a Polai József úr és a Tóth Nándor úr rendkívül keményen kezelik ezt a kérdést, és hát már többektől hallottam, hogy Kiskanizsa érdekérvényesítő képessége milyen nagy. Hát mindig azt szoktam mondani, a településrész is elég nagy, többszöröse a többi településrésznek. Én nagyon bízok benne, hogy a jövő évben esetleg már vagy a 2010. esztendőben a ravatalozó is elkészül, mert tényleg az olyan állapotú, hogy az nem maradhat úgy. Kiskanizsán egyébként különböző problémák vannak, mert például ahhoz képest, hogy tizegynéhány éve már meg van a csatornarendszer, bizony, bizony meglehetősen sokan még nem kötöttek rá. Az önkormányzat elfelejtette az érintetteket erre kényszeríteni, illetve felszólítani. Ez is jelenteni sokat, és hát a csapadékvíz-elvezetés pedig, hát arra minden évre van egy jó pár millió forint betéve, ami gyakorlatilag el is szokott fogyni. Más kérdés, hogy volt, amikor akkora víz volt, hogy felment a kertek aljára, akkor pedig jóval többet kellett rá költenünk. De ez is megtörtént. Lehet, hogy valami egészen komplex megoldáson is kellene törni a fejünket, bár én nem hiszem, hogy ez a két év erre elegendő lesz. Itt olyan koncepciókat kell kialakítani, amiben azt is tudjuk, hogy 5 év múlva mit akarunk. Ahhoz pedig folytonosság kell, mármint a testületek részéről is, tehát ez a folytonosság gyakorlatilag 16 éven megvolt, mert négy cikluson át a baloldal vezette a várost, most egy ciklusban a jobboldal először szerezte meg a vezetést, és szó szerint rengeteg dolog ránk omlott. Elég, ha a legutolsóra, a bazárudvari homlokzatdőlésre gondolok. Köszönöm. Dubb Józsefnének adom meg a szót.

Dubb Józsefné (Nk., Szabadhegyi u. 129.): Szabadhegyen nem tudom, mennyire ismerősek, én már nagyon sokszor felszólaltam, végre megoldódott a városból kivezető járda és a világítása, az úthálózat azonban nem, illetve csodálatos módon ki lett javítva a Cseresznyés úti kátyúsor, ki van téve, hogy 20 km/h. Én javasolnám, hogy aki azt kirakta, még rendőrt is állítson oda, mert az tutira biztos meg fog majd esténként egypár emberkét, főleg így esős, illetve majd havas időszakban, ugyanis a kátyúk, azok teljes egészében tönkreteszik az autóknak a lengéscsillapítóit. Én megértem, hogy nincs értelme javítani addig, ameddig nincs csatorna, de azt a részét nem tudom megérteni, hogy ennek egy része egy volt képviselő, illetve önkormányzati dolgozója, amíg ott lakott a Cseresznyés utcában és aktív dolgozó volt, addig furcsa módon az a szakasz, az csodálatosan járható volt, most elment nyugdíjba, azóta az is olyan lett, mint a Felső Szabadhegyi út, és ott ki volt téve legalább, hogy ez a kátyúk birodalma. Hát én most már azt mondom, hogy a szakadékok birodalma lesz, ugyanis a Cseresznyés utcában oldalt lévő házak nagyon szépen virágokat és egyéb dolgokat helyeztek el, csak az a baj, hogy a legtöbbnek a széle, az egy betonteknőben végződik, tehát különböző ilyen betonelemek majdnem az úttest széléig. Próbálja meg valaki úgy kikerülni, hogy ne menjen bele a kátyúba, meg ne akadjon fenn az autó oldala ezen a beton elemen. Ez egy nagyon érdekes dolog, úgyhogy erre szeretném, hogyha már valamilyen lépés lenne, de nem a 20 km-es tábla. A másik rész, ez a csatornarendszer. Az egy dolog, hogy ígérik. Az egy dolog, hogy volt tájékoztatás. Az érdekesség a következő: különböző módok vannak arra, hogy elő lehet takarékoskodni, készpénz-fizetés és egyéb. Aki kötötte ezt a szerződést, vagy megköttethette, miért nem figyelt arra, hogy 4 évig ad az állam támogatást? Abban a 4 évben ne a 2000 valahány száz forintot fizessék 6 éven keresztül, hanem 4 év alatt, és a maximális állami támogatást igénybe lehessen rá venni. Kíváncsi lennék, hogy kinek volt ez érdeke azon kívül, hogy 800/hónap, ez a havi díja ennek a kft-nek, amit így nem 4 éven keresztül, hanem 6 éven keresztül kell fizetni, és ez nagyon sok embert érint itt. A harmadik, az pedig ami a városnak a szégyene, én annak nevezem, a Fő úton, ha a valaki végigmegy, ott vannak szemetes edények, tehát különböző ilyen, de ugyanezt, hogyha már a postáról nem a város fele jön be, hanem feljön a Zrínyin, ott már nincs. Nem csodálom, hogy nagyon szemetes ez a város, mint az egyik felszólaló előttem is említette, de ez tarthatatlan, hogy a város gyakorlatilag az Eötvös tér végével véget ér, és ebben kellene még valamit tenni, mert ebben, én sajnos itt lakom, bár nagyon tervezem, hogy elmegyek, mert ilyen még egy a megyében nincs, ahol így van, hogy csak a Fő úton vannak kukák, meg van szelektív hulladékgyűjtés, de ugyanakkor nem égethetem el a diófalevelemet ebben a hónapban, mert majd csak október 1. után. Kíváncsi vagyok, mit szólnának, hogyha kitenném oda a közterületre. Én nem fogok azért akárhány forintért rendelni, amikor a hónap végével … Az, hogy közben elfújja a szél – Istenem, az utamat is elfújta. Most bocsássanak meg, de én úgy éreztem, hogy 18,00 órától vártam itt, illetve 17,30 órától. Én nem tudom, én dolgozó ember vagyok hála Istennek, elég kevesen mondhatjuk el magunkról, de engem az előző munkahelyeimről kirúgtak volna, hogyha én munkaidő kezdetekor nem vagyok itt. Nem egy közgyűlésen voltam, mindenki itt háborgott, de elmondani senki nem merte Önöknek, de a pontosság, az valahol azt jelenti az én megítélésemben, hogy valahol embernek vesznek. Elnézést, ennyit szerettem volna mondani.

Marton István: Köszönjük. Nem tudom, amikor a Felső Szabadhegyi utat említette, akkor mire gondolt, mert a Felső Szabadhegyi út pillanatnyilag nem létezik, majd néhány 10 év múlva létezhet, mert papíron már van a térképen, de Felső Szabadhegyi út nincs. Van az Alsó Szabadhegyi út, mint leendő főutca, és a Szabadhegy utca. Gondolom, erre gondolt, amikor Felső Szabadhegyi utat említett. Egyébként, amit a szemeteléssel kapcsolatban mond, valóban van szemét, de higgye el nekem, hogy ez a város sokkal, de sokkal kevésbé szemetes, mint általában a városok döntő része. És hát, hogy ilyen a rendelet, hogy október 1-től lehet égetni, én úgy gondolom Kedves Asszonyom, én tudom, hogy Ön hol lakik, van elég nagy területe ahhoz, mondjuk, hogy október 1-jéig megoldja az égetésre váró diófalevélnek a tárolását, mint ahogy mások is egyébként megoldják a Szabadhegy utcában. Arra meg, amit említett, hogy volt egy köztisztviselő, aki ott lakik a Cseresznyés utcában, hát volt. Ezek szerint kiderült, hogy akkor nagyobb volt az érdekérvényesítő képessége, mint jelenleg. De, és ez nem elhanyagolható, annak idején, amikor arról szólt a történet, hogy az Alsó Szabadhegyi utca és a Cseresznyés utca sarkán lakossági fórum volt, hogy utat kellene építeni, én, mint a körzet képviselője óvtam a jelenlévőket attól, hogy alap nélküli út épüljön. Természetesen ez így történt, nem, ahogy én javasoltam, mert ez volt az olcsóbb megoldás, és hát bizony, bizony ez azt jelenti, hogy vízzel főztek, ennek meg megvan az utólagos negatív eredménye, vagyis marad a toldozás-foldozás. A Szabadhegyi utcát is előbb-utóbb rendbe kell tenni, mert ott a helyzet szinte ugyanez, de amíg az Alsó Szabadhegyi utca végleges kialakítása nem történi meg, ennek sincs semminemű értelme, mert kidobott pénz lenne a döntő része annak, amit erre fordítanánk. Tehát bizony sajnos nem tudunk mást csinálni, mint adott esetben a kátyúkat tömködjük. A szennyvíz, hát lehet ebben tamáskodni, meg is értem, mert ez 2000-ben elindult gondolat volt, még ugye akkor a harmadik önkormányzat volt, mi már az ötödikek vagyunk, de nagyon, nagyon úgy néz ki, hogy a tavasszal az érdemi fizikai munka is megkezdődik, hiszen Kanizsa és 14 település szennyvízrekonstrukciós programot hajt végre, ami pedig olyan 15 milliárdos költséget jelent. Meggyőződésem, hogy ez két éven belül, tehát 2010-ig fizikálisan is az összes érintett településen, illetve településrészen megvalósul. A hulladéktárolókkal kapcsolatban itt illetékest, hát azért látok, valamennyire illetékest kettőt is. Ügyvezető urat, Horváth urat is megkérem, talán Őt egyedül, hogy ezzel kapcsolatban esetleg pár gondolatot osszon meg velünk, és a szennyvízvezetéssel kapcsolatban pedig, ha Tóth Nándor képviselő úrnak van valami esetleges hozzáfűznivalója, akkor utána Őt is megkérem.

Horváth Balázs: Szeretnék csatlakozni Polgármester Úrhoz. Én azt gondolom, hogy akik Magyarországot járják és több hasonló méretű települést felkeresnek, megyei jogú városokat, azok tapasztalhatják, hogy igenis Nagykanizsa városa nem szemetes, Nagykanizsa városa ezekhez a településekhez hasonlítva, azt kell, hogy mondjuk, hogy magas fokú köztisztasági állapottal rendelkezik. Csak egy-két adatot szeretnék elmondani, a köztisztasági tevékenység során a már említett utcai hulladékgyűjtő edényekből jelen pillanatban is több mint 350 van a városban. Itt azt kell látni, hogy bármennyit is kitehetünk, igazából az emberek magatartásán múlik az, hogy a hulladék ezekbe kerül, vagy pedig adott esetben ezek mellé. Én azt gondolom, hogy magam, a kollégáim is rendkívül sokat dolgozunk azért, hogy az emberek magatartásán változtassunk, és nyilvánvalóan a Via Kanizsa Kht-val közösen gondolkodunk azon, és hetente átbeszéljük az előttünk álló feladatokat a tekintetben, hogy ez a köztisztasági tevékenységünk minél magasabb színvonalon kerüljön végrehajtásra, illetve a város minél szebb legyen. Ha bár nem szólíttattam meg, de hadd nyilatkozzam én is a tűzgyújtási rendeletről, volt szerencsém másfél éve kiköltözni Kiskanizsára, és amikor kiköltöztem, akkor az egyik ismerősöm azt mondta, hogy meg vagy Te őrülve, ott mindig füst van. Hát azt kell, hogy tapasztaljam, hogy mostanában ez kevésbé igaz, de előfordul, és azt szeretném mondani a Hölgynek, hogy bizony rendkívül kellemetlen, amikor ki vannak téve a tiszta ruhát, és mondjuk, azt pár perc alatt belengi a füst, amikor valaki begyújt úgymond a kerti hulladéknak. Áttérve a hulladékgazdálkodási vállalat szempontjaira, e tekintetben folyik egy Zalaispa hulladékgazdálkodási program, ennek az egyik célkitűzése, hogy a biohulladék gyűjtését teljes körűen bevezesse a Nagykanizsa város területén is. Én azt gondolom, hogy ez a probléma akkor meg fog oldódni, de igenis tekintetbe kell venni azt, hogy számos érdeknek kell megfelelni, és én is azt tudom javasolni, hogy mindaddig a családi házas övezetben, ahol jelenleg még nincs biohulladék gyűjtés, addig a komposztálás kerüljön előnybe a kerti hulladék égetésével szemben.

Tóth Nándor: Az előbb is éreztem késztetés, amikor Horváthné Polai Mária Kiskanizsáról beszélt, hogy megnyomjam a gombot, és magam is csatlakozzam hozzá, hiszen amit elmondott, azzal én magam is egyetértek. Annak ellenére, hogy sokan sok helyen mondják, hogy Kiskanizsának jelenleg erős az érdekérvényesítő képessége, én nem így látom, meg nem így érezzük, hiszen azon túl, hogy szavak szintjén sokszor sok minden elhangzik, érdemi dolog nem nagyon történt, és talán egy kicsit én a kiskanizsai ügyeket illetően optimistább vagyok Polgármester Úrnál, én bízom benne, hogy jövőre valamilyen konstrukcióban mind az Egészségház, mind a ravatalozó elkészülhet. És az utakról, járdákról én nem kívánok beszélni, bár azt mondták nekem is a héten kiskanizsai állampolgárok, hogy a legutolsó faluban is különb utak és járdák vannak, mint Kiskanizsán, hiszen Kiskanizsán legalább 10-12 utcában egyáltalán nincsen járda. A másik, amit Horváth Balázs úr elmondott, ahhoz is szeretnék két mondatot fűzni. Vele is teljesen egyetértek a tűzgyújtási tilalommal és rendelettel kapcsolatosan. Nekünk jelen pillanatban az a problémánk Kiskanizsán, hogy a mostani rendelet az megengedőbb, mint a korábbi, hiszen majd a jövő hónap 1-jétől heti három napon keresztül lehet tüzet gyújtani, hétfőn, kedden, szerdán, és akik ott élnek, azok szerintem egyöntetűen meg tudna erősíteni abban a véleményben, amit Horváth Balázs úr is mondott, hogy bizony, bizony a tűzgyújtók sokszor sok embernek megkeserítik az életét, mert nem lenne különösebben akkor gond, hogyha az érvényes rendeletet betartanák, tehát akkor gyújtanának tüzet és olyan árukat égetnének, amit szabad égetni, de viszont van, akiknek nincs időérzéke és mondjuk, szombat délután vagy vasárnap délben is képesek meggyújtani a tüzet, és igazából nem csak azzal van gond, hogy a ruhákat kiterítik száradni, hanem, ha valaki vendégeket hív, és mondjuk, az udvaron vagy a kertben szeretné eltölteni az idejét, azokat is nagyon sokszor megzavarja. Ez úton is szeretném mondani a kiskanizsaiaknak, meg az egyéb peremterületen élőknek, hogy igyekezzenek betartani a rendeletet, akkor és csak olyan módon gyújtsanak tüzet, ahogy arra lehetőség van. Viszont Polgármester Úr a szennyvíz-beruházással kapcsolatosan kérte, illetve jelezte, hogy nem elmondanék egy-két gondolatot. Hát Dubbné, amiket elmondott, azokban van igazság, csak ezeket későn tetszett mondani, ezeket, amikor a viziközmű társulatnak a megalakulása volt a HSMK-ban, ott kellett volna elmondani. Annyit kell tudni ezzel a díjjal kapcsolatosan, hogy három fizetési mód lett felajánlva a lakosságnak. Az egyik és a legegyszerűbb a készpénz-fizetés, 200.000 Ft-ot egyösszegben kell befizetni annak, aki ezt tudja vállalni, annak semmilyen járulékos költsége nincs. Most a másik két fizetési mód, az úgy néz ki, hogy van a havi fizetési mód, és a negyedévente történő fizetési mód. Természetesen a legdrágább a havi fizetési mód, mert annak vannak bizonyos járulékos költségei. Tessék elképzelni, hogy 4200 állampolgárt érint a beruházás, a viziközmű társulásnak, amelyik nem azonos a szennyvíz társulattal, tehát ennek a Grabant úr az elnöke, ennek a viziközmű társulásnak, ennek jelen pillanatban van egy főállású alkalmazottja, aki valamilyen módon, telefonon, írásban tartja a kapcsolatot a 4200 emberrel, levelezni kell, csekket kellett nyomatni, számlát kellett nyitni. Tehát ezért kell bizonyos kezelési költséget fizetni, és igaza van, hogy ameddig ugye a részletfizetési kötelezettség fennáll, ez a fizetési kötelezettség addig fenn fog állni. Tehát a legolcsóbb, a legegyszerűbb az volt, aki tudta vállalni, hogy 200.00 Ft-ot egyösszegben befizet. Elég sokan vállalták, de én megértem azokat is, akik ezt nem tudták vállalni. Hát azoknak viszont valóban ezeket a költségeket viselni kell. Amit magával a beruházással kapcsolatosan Polgármester Úr elmondott, az teljesen így van, bár mondjuk, ami a befejezését illeti, én most már nem vagyok olyan optimista, hogy 2010 végére befejeződik. Abban reménykedek, hogy jövőre elkészül, aztán ismerve a magyarországi viszonyokat, valamikor majd a ’10-es évek elején, talán ’11 környékén szerintem befejeződik. Egyébként annyit kell tudni, hogy reményeink szerint a kormánybizottság ebben a hónapban, a hónap végén fog dönteni a beruházásról, és utána reméljük, hogy megy Brüsszelbe, aztán megy minden a maga útján.

Marton István: Keller Józsefnének adom meg a szót.

Keller Józsefné (Nk., József A. u 7/A.): Azzal a kéréssel szeretnék fordulni, hogy Sánc peremkerület, de a szelektív hulladék mellett van nekünk egy kis kerti szemetünk is, kukoricaszár, babszár, napraforgószár, ami igazából nem fér bele a bio szállításba. Hogy esetleg nem lehetne-e módosítani azt a rendeletet, hogy októbertől ott a kertben lehetne valamit tenni vele? Mert már minekünk 50.000 Ft-os nyugdíj mellett nincs igazából konténerre pénzünk, meg erőnk sincs, hogy belerakjuk. Hogy nem lehetne-e azért azt visszaállítani, mert állítólag az idéntől lett ez, hogy az idén határozott a közgyűlés? Mert sajnos az József A. utca, Kaposvári utcai kertek, hát még most is mezőgazdasági művelés alatt vannak, ami kukorica, krumpli, meg hát a saját megélhetésünkre. Kérem a Polgármester Urat, amennyiben mód van, vagy lehetőség van rá, tegyenek valamit ebben a rendeletben, változtassák meg, hogy legalább október 1-jétől valamit. Mit tudom én, hát nem is három napot egy héten, legalább egyet engedjenek meg. Én csak ezt szerettem volna, és köszönöm, hogyha meghallgattak.

Marton István: A hivatallal én ezt megvizsgáltatom. Vagy esetleg már is tudunk válaszolni? Persze arra is gondolhatok, hogy újból a Horváth úrnak adnám meg a szót, mint a biohulladék szállítással összefüggő kérdéskör. De előtte Jerausek képviselő úrnak megadom a szót.

Jerausek István: A Hölgynek a kérését szeretném pontosítani. A József A. utcában az a helyzet, hogy állandó tűzgyújtási tilalom van. Én tudom, hogy a rendeletből ez hogy került ki. Tehát ott októbertől sem lehet tüzet gyújtani. Énszerintem ezt a rendeletet kéri a Hölgy, hogy módosítsuk, hogy lehetőség legyen az ilyen kertes ingatlanokban a hulladékot elégetni. Természetesen októbertől ugyanúgy, mint máshol.

Marton István: Én úgy tudom, de majd Horváth úr, ha nem jól tudom, cáfol, hogyha be van vezetve a biogyűjtés, akkor bele lehet tenni a kukába. De lehet, hogy nem így van. Horváth úr! Mert a rendeletből én ezt olvasom ki.

Horváth Balázs: Azt tudom elmondani, hogy a már említett városrész, illetve utcának a mi szempontunkból, tehát a hulladékgazdálkodás szempontjából tudom ezt mondani, eddig is kivételezett helyzetben volt, hiszen abba a 2000 háztartásba tartoznak ezek az ingatlanok is, akiknek módjuk és lehetőségük van biohulladék gyűjtést igénybe venni. Azokat a hulladékokat, amiket a Hölgy említett, ezekbe a barna edényekbe el tudja helyezni, tehát a biohulladék gyűjtése megoldás erre a problémára. De én azt tudom mondani, hogy azért azt kell látni, hogy ahol nagy kerti gazdaság van, amit az előző felszólalásomban is említettem, a háznál történő komposztálást tudom javasolni, mert az lehet a megoldás szerintem erre a problémára. A tűzgyújtás tekintetében viszont a képviselőtestület az illetékes.

Karádi Ferenc Gyula: Az előbb hallottuk Horváth Balázs úrtól, hogy a biohulladék szállítás ötlete az egész városra kiterjedően be lesz vezetve. Ezek után, ha ez meg fog történni, a Miklósfa városrész ugyanebbe a cipőben fog járni, mint amit a Hölgy említett. Vagyis az a baj, hogy ennek a kukának a mérete, ez nem alkalmas arra, hogy 1 hold nagyságú, vagy még ennél nagyobb ingatlanok minden biohulladékát belehelyezzék. Itt a Hölgy problémája ez. Jerausek képviselőtársam is tökéletesen megfogalmazta, az a gondjuk, hogy hiába van biohulladék szállítás, a keletkező hulladék mennyiséget ebbe a kukába nem helyezhetik el. És ugyanez félő, hogy máshol is, akár Palinban, akár Miklósfán elő fog fordulni, hogyha ez a városra kiterjedő szállítás bevezetésre kerül. Ezért mondom azt, hogy a Hölggyel egyetértve előzzük meg ezt a problémánkat, és engedélyezzük ugyanazt a tűzgyújtási lehetőséget ezeken az ingatlanokon, mint ami a város egész területére érvényes. Akkor ez a gond meg lesz oldva. Tehát az hulladékmennyiség, ami behelyezhető, ami kerti hulladéknak minősíthető, az a gyep vágásával kapcsolatos, ez belefér ebbe a kukába, de az a mennyiség, amiről a Hölgy is említést tett, hogy 1 hold nagyságú kukoricaszántójuk van, és ott kukoricaszár, babhulladék termelődik, ez minden háztartásban majdnem előfordul Miklósfán is, ez nem fér ebbe a kukába bele, mégis megoldást kell rá találni. Ez nem is komposztálható, mint ahogy az előbb az ötletet hallottuk, mert ez akkora mennyiség, hogy komposztot sem lehet belőle készíteni. Tehát a megoldás az lenne, hogyha ezt a tűzgyújtási tilalmat feloldanánk ezeken a területeken.

Marton István: Több képviselőt látok szólásra jelentkezni. Én annyit tudok mondani, hogy ezt a rendeletet megnézetjük, és hogy bizonyos napokra esetleg a feloldását én is el bírom képzelni, mert a nagyméretűeknél kétségtelen, hogy az nem fog belemenni abba a kukába, és a komposztálás se biztos, hogy sikeres.

Cserti Tibor: Én csak egyszerűen meg szeretném erősíteni, magam is jól ismerem a sánci városrész lakóit, 150-200 négyszögöles területeken, ami nem egy mezőgazdasági nagy művelési területnek minősíthető, az ilyen jellegű hulladék persze megoldható biokukában, de azért gondolom, senki nem gondolja komolyan azt, hogy kisnyugdíjasok által többségében lakott területen, ahol egyébként még a régi hagyományos kerti művelés folyik, majd rendszeresen ezt a formát, és az ezzel járó anyagi megterhelést választják. Sokkal egyszerűbb egyébként a rendelet ilyen irányú értelmes módosítása. Jerausek képviselőtársam egyébként a rendeleti módosítás előkészítését már magára vállalta, ha ennek a technikáját választjuk, én magam meg segítek is neki. Úgyhogy módosítsuk a rendeletet.

Polai József:: Én, ha szabad kérnem, röviden visszajeleznék Horvátné Polai Marika kérdéseihez nagyon röviden. Úgy érzem, hogy meglehetősen vérszegény választ kapott Ő arra, amit kérdezett, és ehhez még hozzátartozna talán a következő. A nyár folyamán döntött a közgyűlés arról, hogy a rendelőnk építését indítja. Ez valójában azt jelentené, úgy gondolom, hogy a munkákat elvileg a rendelkezésre álló összeggel meg is kezdhetnénk akár, de nem tettük meg, nem indítottuk még eddig el a munkát. Ennek okát ismerjük. Annyi azért elmondható már itt is, hogy egy bizonyos vállalkozó szeretné nekünk megépíteni, és akkor talán nem kerülne a mi pénzünkbe, volt egy ilyen jelzés. Gyakorlatilag várunk erre, hogy most hogy is áll ez a dolog. Én mindenképpen szerettem volna az e havi közgyűlésen, a rendes soros közgyűlésen, hó végén majd feltenni a kérdést a rendelőügyben is, járda, utak ügyében is, holott én tudom azt, hogy miért áll az ügy, és miért nem haladtunk ezzel előre. Azt gondolom, hogy nevetségessé fogunk válni, mint egy korábbi közgyűlés, amikor télen aszfaltoztak, mert az emberek azon jót derültek, és elég szépen meg is szólták azt a féle téli munkavégzést. De én mindenképpen felteszem a kérdést, nem azért, mert én szeretnék hallani konkrétan választ, írásbeli választ már nem is fogok kérni, szóbelit azért, hogy hallják az emberek, a televíziónéző emberek a megadott válaszokat. Tehát azt gondolom, hogy valami – bocsánat a kifejezésért – tökölődés történik itt ez ügyben, a rendelőnk ügyében.

Marton István: Több hozzászólót nem látok, ezért a mai egyetlen közmeghallgatás című napirendünkkel végeztünk, az ülést berekesztem.





Marton István polgármester más tárgy és hozzászólás nem lévén a közmeghallgatást 19.40 órakor bezárta. (Az ülésről készült hangfelvétel alapján ezen jegyzőkönyv a hozzászólásokat szó szerint tartalmazza.)





K. m. f.






Dr. Tuboly Marianna Marton István
jegyző polgármester